Reinkarnációs tusa

Valami folytonos karambol hegeszt
oldhatatlan kötéssel a világhoz ,
- mi mást is tehetnék – lehántom magam.

Rétegeimet magára öltve
peckesen vonul előttem a Lehengerlő, az Igazi,
akiért érdemes halni.
Jó lenne elkápráztatni,
de nekem csak a girhes egóm maradt.
az éhséggel töltött gombóc, a keserű falat.
S mint olyat
felöklendeznek az istenek
újra és újra
majd elvon az elvonás
magamtól - vakon tapogatózom odabenn
templomaim hűs falaihoz simulva,
de kitaszítanak a szentek.

Lesz mit mesélni a képzeletnek
a realitásról ha egyszer
valóra válik ,
ha az öntudat, a mentális paralízis
szabadon ereszt.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-07-23 13:36:25
Utolsó módosítás ideje: 2014-10-10 21:46:15