EGY AJTÓCSAPÁST (Kedvenc költőmnek, JT-nek ajánlva )

Most az lenne jó... nem is tudom, mi is.
Zakkanásig feszült az idegem máma.
Élek, mint a majom, őserdővilágban,
közben meg egy gádzsó megőrül utánam.
Olyan érzésem van, mintha világ félne,
valami közelít: az Isten vagy miféle
ismeretlen erő: szellem , ami régen
itt tanyáz valahol, s lappang gonosz lénye.
Mért nem sikerül már kitörnöm a létbe?
Mért nem szerethetem, kit szeretnem kéne?
Lehet, ő se tud már kitörni a térből,
Vagy nem vállal be...(zsena lennék, vénbőr?)
Túl jók vagyunk ketten: ő igazi mágus,
én az ismeretlen, ő a gypsy ánglus.
Nem jó ez így sehogy: oly magányos vagyok,
nemcsak hogy magányos, de egyedül lakok.
Ma újra sírtam a Theme of Titanicon.
A fájdalom szívembe égetett ikon.
Aztán az El Paso csavargatott belül.
Befejezek mindent, ha nem jössz egyedül!
A legjobban az fáj, hogy akár egy férget,
eltaposnak majd: ki szerettelek téged.
Szerettelek téged? (lehet, hogy csak képzet)
Egy ajtócsapást megértem volna néked.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-07-14 19:38:08
Utolsó módosítás ideje: 2014-07-14 19:39:01