Eső
Nehéz sárgás fény alatt
a lámpavas árnyékot nyög,
eső szitál, a felszakadt
aszfalton víz gőzölög.
Ázott cigarettavég
a kátyúk zátonytengerén
hajózik, már várja a vég
egy csatorna fedelén.
Sár ver tanyát a járdán,
benne sétál egy bús alak,
lecsúszott kabát a vállán,
ütött - kopott, semmi lakk.
A sár feljajdul, fröccsen,
testét tépi a pár cipő,
az utca mártva közönyben:
lábnyomdázik az idő.
Felleg sóhajt, sebe mély
sárgán sajog a fájdalom,
a megvillanó hold karéj
felragyog egy lábnyomon.
Tisztul az ég, pára száll,
a szellő mozgat árnyakat,
de megunja és szundikál
az elázott fák alatt.
Ágvillában ül a nesz
a csendből szakít takarót,
már nem számít, hogy ma mi lesz,
csillag kacsint altatót.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2014-07-12 21:45:42
Utolsó módosítás ideje: 2014-07-12 21:45:42