MAGÁNYOM HŰSÉG BÉRE

Annál a zsákutcánál találkozunk,
hol a magány közbelép és közread.
Visszafordulva választok közted s köztem.
Magam egész vagyok, de visszhangtalan.
Kezed nem érzem, szád se rebben.
Kihűl az álom a ketté hasadt ágyon.
Ürességtől a nap is kiég...
Mennyi vers és ima kellene még, s álom
feltépni szavak burkát, szíved húrját,
teremtve dallamot, szakítva szebb napot,
holdat és eget? Ó, egek! Mert téged
szeretlek - magányom hűség bére lett.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-07-07 13:13:00
Utolsó módosítás ideje: 2014-07-07 13:13:00