Csend a csendbe /Apóka sóhaj/
Pitypang gömbje lett a létem
megvénülve hófehéren,
száram fogja Isten ujja,
lehelete lényem fújja.
Szétrepülök: ezer madár
alattam a nyári határ,
szénaboglya, búzatábla,
tücsökhang, sás suhogása.
Szél gyengül el, ereszkedem
fűre hajtom ezer fejem,
betakar az alkonyi fény,
mesét suttog a halk remény.
Mély álomba merül lényem ,
ringatózva a sötéten,
feloldódom: csend a csendbe,
átlépek a végtelenbe.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2014-07-07 09:27:24
Utolsó módosítás ideje: 2014-07-07 09:27:24
