Cukros kenyér



Hol van már,
hol az a ráncos tenyér,
melyből rám kacsintott
a cukros kenyér
ezernyi csillogó szeme,
hová lett a kendő,
és széle alatt  megbújó
két szemöldöke?

De jó lenne újra cipelni
hatalmas cinvödröket,
melyeknek vizéből a Nap
lötyögve integet,
ismerős bokroknak,
a fehér eperfának,
de jó lenne
örök gyermeke lenni,
e régi világnak!

Bár rőzsét kéne szednem
a nagy hársfák alatt,
hol a  gumicsizmám
szára széjjelszakadt,
ahogy futottam
a kastély kertbe,
….ott szakadás is
olyan volt,
mintha nevetne.

Ballagni volna jó
egy horgász délután,
szatyromban keszeg,
ritka ponty után,
kinek pénzéért cserébe
adnék paprikás lisztruhát,
és ha kisült a hús
mohón enni e mannát.

De lennék súlyos beteg is,
kit görcsbe ránt a láz,
kit kínzó forróság
majd  jéghideg igáz,
csak homlokomra
te tedd tenyered!
Nagymamám, hiányzol
és a cukros kenyered!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-07-07 09:13:58
Utolsó módosítás ideje: 2014-07-07 09:13:58