keserű

rögeszme vagy, kiújult gyulladás
(szokott neved kerülném még, de van)
élősködő, szívembe fészkelő
kollektív, kába ön-tudattalan

időnként meggyűlsz bennem, mint a baj
szemzugba száradt szúró váladék
mindaz, ki él, rezisztens hordozó
keresztje lom, veszélyes hulladék

a koordináták metszéspontjai
nem írnak többé görbét, íveket
vonal sincs, tér, se felület, se sík
te vagy csak az, ki bárhol ott lehet

a kiűzetés igaz, a többi mind
légből kapott szó, üres hírverés
a tízparancsolat örökre elkopott
mennyek falában bezárult a rés

testem állagán napról napra ront
a zaj, a por, s a lételméletem
megengeded, romoljak, mint a hús
mégsem hiszem, hogy így bánsz el velem

fiad halott, ugyan ki emleget?
dühös vagyok! ez kényszerelvonás!
a felsajgó vágy, hogy te én legyek
reménytelen, de nincs helyette más

csak forgok némán tengelyem körül
-mert minden áll most, csillagok, egek-
és bámulom, a döglegyek miként
öröklik át az isten-géneket





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-07-06 21:09:38
Utolsó módosítás ideje: 2014-07-06 21:09:38