Korkép

I.
Kender ligetekben
Che Guevara sétál,
Fesztiválok porában
Fetreng a várnegyed.
Hagyományőr egységek
Sortüzeket lőnek,
A korhű díszletek felett.

II.
Évekbe tört arcokon
Ficánkoló ráncok,
A gyors mulandóság
Vesszőparipái nyihognak.
Mosolyog a szem,
De lefele görbül a száj.
Kimondatlanságaink,
Nyakunk köré tekerednek,
Mint az anakondák.

III.
Idegenek integetnek,
Egymásra nevetnek
A széthulló állomáson.
Remeg a falevélen az álom,
Bánatod lenyeled, gondodat,
Ismeretlen múltad, feleded,
Azt eszed, amit hagytak neked.

IV.
Pizzád időben jön házhoz,
Szombaton piacra, Tesco-ba jársz,
S a köztes időben keseregsz a sápon,
Amit naponta lehúz rólad a világ.
A TV-holdat bámulod este,
S illatos fürdőben lubickol agyad,
S mint képeslapot, úgy nézed,
Hogyan fodrozza a szél
A Genezáreti tavat.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-07-01 08:41:12
Utolsó módosítás ideje: 2014-07-01 08:41:12