TESTBÖRTÖN
Messzi az ég kék mennyezete,
hol a madarak tolla rajzol.
Milyen lágyan csendül e zene,
mint amikor a lélek rejszol.
Szépre jóra törve (mag)magát
szabadságát még fontolgatja,
s holt anyaggal óvja a rabság –
álmait a röghöz ragasztja.
Bár mentené szemednek kékje,
de ketrecét szívében hordja.
Szűnni nem akar a vágy zenéje,
s arcára ég valóság pofonja.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2014-06-16 14:56:37
Utolsó módosítás ideje: 2014-06-16 15:02:12
