Mindig a soros félelmeim félem


Világosítsd meg az elmémet, uram,
hogy ne legyek örökös háborúban
veled, magammal, főleg az utóbbit
töröld el, mint egy haszontalan bóvlit,

hiszen az úgyis csak önmutogatás,
haszontalan bocskor, mindig felemás,
mert olyan értéktelen, cserélhető,
akár halottnak a lombos temető,

ahol mindenütt zizegnek a lombok,
de az ott lakók többé nem bolondok,
őket már sohasem kábíthatja el
semmi örömforrás, semmiféle jel.

Nincs fölöttem félrehúzó hatalom,
kicövekelt az önérzetem, hagyom,
legyek inkább rideg, legyek kőkemény,
ne csábíthasson felesleges remény,

megrontott már engem éppen eleget,
elsikkasztott nyarat, őszt, tavaszt, telet,
most nyáron fázom, melegem van télen,
s mindig a soros félelmeim félem.

2014. május 24.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-05-24 06:24:05
Utolsó módosítás ideje: 2014-05-24 06:26:15