Kicsoda vagy, Istenem?

Isten archaikus, nem köznyelvi lény:
fennakad a világháló szlengjén.
Divatját múlotta erkölcsi fétis...
hogyan is írhatnék róla mégis?
Reneszánszát éli a tévelygés itt,
hol tiszta szép szó közhellyé érik.
E világi lelkünk csapongó hajó:
csak akkor köt ki, ha élvezi, ha jó.
Isten: szobor, bálvány, freskó a falon,
azzá formálódik, mivé akarom.
Büntető, ha épp büntetem magam,
s szerető, ha a szívem bájpasszban.
Közeledik feléd? - elfeded magad,
s minden ugyanúgy a régiben marad.
Gyanús forró kásat - kerülgetjük Őt,
hazudunk egy másik, vonzóbb szeretőt.
Lehetetlen, -mondjuk -veszett az a kincs:
igaz élet, egy feleség, egy Isten már nincs.
Sok út vezet hozzá, mondják okosan,
sokon tévelyegnek, és nagyon sokan.
Csapongni szárnyatlan, zuhanni kicsit:
esni -kelni -esni, majd szenvelegni...
Élvezi a lélek az ámokfutást -
csak tanulni, sosem szerezni tudást.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-05-12 19:14:05
Utolsó módosítás ideje: 2014-05-12 19:25:08