Mert porból lettél

Szállnál mesés egekbe,
ha felkapna a szél?
Piciny porszem vagy te, hej,
de veled a remény.

Kerublelked felsikolt,
de húsod földbe váj.
Szárnyaidra az ég tipor,
lenn alvadt vérmocsár.

Felsóhajt egy fáradt hang:
"Ó,Uram jössz-e már?"
Két világ határán a gang
csak körbe-körbe jár.

A fény útját nem ismerem,
és lábam porba túr.
Miféle anyagból lettem
szomorú trubadúr?

E föld semmi jót nem terem
kívül, se belül már.
Világ vonzása elveszett,
s messze a külhatár.

Bezárva magam semmibe:
ellepnek hamvaim,
de elér hozzám szent keze –
s újra szól Elohim.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-05-12 19:07:18
Utolsó módosítás ideje: 2014-05-12 19:07:18