mosás

ugyanúgy tartja össze a lényeg a részeket,
mint téli testben vacogó atomjainkat a nagykabát.
csendestársként gubbaszt zsebemben a kezem,
te inkább cigarettára gyújtanál. ezúttal inkább
a csillagok közti hiányban vélek felfedezni
alakzatokat. mindig is költözőmadárként
néztem rád. bennem kétségtelenül van
valami hideg. száradó ruhádból távozik a pára,
az én ruhám meg nem piszkos, csak a színe megy.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-05-10 13:09:08
Utolsó módosítás ideje: 2014-05-10 13:09:08