Hogy el tudjalak érni
Üres a szíved, mint a frigó,
alultáplált vagy, édesem,
ereidbe – vértelen kígyó –
csúszik a lelki életem.
Holdarcom lángol éjszakádon,
napodnál egyre fényesebb,
lombosodom azon a tájon,
ahová tőled érkezek.
Nyomot hagyott véredben lábam,
homokba rajzoltam arcod,
rommá omló hazátlan házban,
én vívtalak meg: a harcod.
Álmomban te voltál a férfi,
kiért a szívem megremeg.
Hogy téged el tudjalak érni:
szárnyakkal lettem vérmesebb.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2014-04-28 10:04:48
Utolsó módosítás ideje: 2014-04-28 10:04:48
