Depresszióim 1.
Sír az ég is, sírok én is.
Depressziót vonszol a csend.
Árnyék lepi be a kéglit,
Porba fúlva mereng a rend.
Riadtan néz, tollseprű kéz
Testetlen testén simogat.
Bágyadt a lét, keserű méz…
Trágyadomb temet kínokat.
S ha már ott, magasba mászott,
Rőt villámfénnyel vakuzik.
Távol világvégbe mártott
Rádió békét kamuzik.
Vakon lép már sötét némán,
Testemet csendben átadom…
Átnézek előírt sémán,
Ne mondj igazat, rágalom!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2014-04-22 17:35:20
Utolsó módosítás ideje: 2014-04-22 17:35:20
