Szorít a szív

Szorít a szív, félelmetes,
most ismét rám ijesztett,
mint annyiszor, váratlanul,
nem érzek hozzá kedvet,

csak bambulok, viselkedem,
hát ezt is mire véljem,
magamra jobban nem tudok
vigyázni, úgy, egészen,

mert mást ha nem, hát írni csak
lehet talán majd végig,
fegyelmezetlen nem leszek,
ígérhetem, ha értik

az orvosok, őrangyalok,
akik nehéz időkben
figyelhetnek, úgy sem tudok
elszökni, felelőtlen

nem lehetek, mert nincs erőm
virtuskodni sokáig,
mert futni addig tartana,
az öreg eperfáig.

2014. január 29.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-04-21 08:06:59
Utolsó módosítás ideje: 2014-04-21 08:06:59