Önfeledten


Szenvedtem már épp eleget,
többet, mint szerették volna
az égiek, büntetésül;
a bűnjelet magán hordja

aki büntetésre számít,
fél is, nem is felemásan,
pedig egyértelmű tette,
én magamtól másra vártam,

másra, mintha csínytevésen
kapott volna el az éber
atyaisten, aki látta
bűneimet épp elégszer.

Önostorozásnak tűnhet,
hogy fölhozom lépten-nyomon,
megbánás lenne javából,
ahogy magam ostorozom,

ha nem követném el gyakran,
amit „utoljára” tettem,
boldogan, életvidáman,
mondhatnám, hogy önfeledten.

2014. február 5.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-04-16 10:47:02
Utolsó módosítás ideje: 2014-04-16 11:15:03