Késik a tél
Íme, már január tizenöt,
még sem pustol, és nem csikorog,
talpam alatt nincs se hó, se jég,
a szegény ember mégsem nyafog
azért, mert nem tud korcsolyázni,
a tavon a víznek van szele,
nem fagyott, mint ilyentájt máskor,
és lassabban fogy a venyige.
Mint annyi minden furcsa világ
manapság, sokat késik a tél,
a hosszú estéken az ember
eltűnt ifjúságáról mesél,
eszébe ötlik elveszettnek
hitt, ködbe tévedt gyerekkora,
a lelke talán kisimul, de
redőssé válik a homloka.
2014. január 15.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2014-01-15 10:28:37
Utolsó módosítás ideje: 2014-01-15 10:49:16
