Bennem már dadognak a szavak

Bennem már dadogni kezdtek a szavak,
nem találnak becéző sima nyelvet,
a lélek rokkant éneke elhallgat –
a kimondhatatlan érik idebent.

Vak vélemények kusza szövevénye,
véletlenekre hasadt dimenzió
kereke lök a földre, vagy a fénybe –
titok gurul, akár egy töretlen dió.

Valami halvány határtalan forma
keres magának repedést a kérgen:
térdig gázoltam egy olyan korba –
jéghegynek ütközött a szenvedélyem.

Se ki, se be, nem lel utat, és nincs is
egy öntőformát megmintázó álom,
de kényszer szüli a versírást így is –
a semmik közül hazatalálnom.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-01-13 12:08:01
Utolsó módosítás ideje: 2014-01-13 12:08:01