Az utolsó éj /2013/

Neszek kuporodnak a csend tenyerébe,
vér-ég pereméről illan a bíbor fény,
árnyékok cseppennek  az est  tengerébe,
hol zátonynak rohan  a hánykódó remény.

Üvegház álomban vágyak szöknek szárba,
rózsaszín párában a szerelem lebeg,
félérett érzések hullnak le a sárba,
a valóság robban, üvegszilánk pereg.

Remegő levelet jéghideg szél kerget,
bukdácsol a földön, meztelen bokrokon,
majd felhők közt kering, testén az erezet
darabokra foszlik, a semmibe oson.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-01-02 14:45:53
Utolsó módosítás ideje: 2014-01-02 14:45:53