Prixis mentesen

Sír a gyermek, ha elesik,
Nem fáj semmije,
az ijedtsége nagyobb.
Megbotlasz körmöd bereped,
elvágódsz,csak bámulsz.
Félni most nincs idő.
Sóhajtasz az ég felé,
sebes tenyeredet emeled,
várod valaki felemel.
Fájsz.Érzed élsz.
Prixisből kiestél.
Olyan fekete a föld,
ruhád színe sem szebb,
Felülsz.Merengsz.
Merre vezet az utam?
Hajaddal játszik,
a nappali fény.
Kéjesen, szelíden.
Elesünk mind!
Kelj fel.Menj!
Zöld mezőkre,
hegyeken túlra.
Szabad vagy.
Angyali a tekintetted,
egy bukott angyalé.
Menj, csak menj,
nem történt semmi,
a föld még kerek.








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-12-27 14:15:46
Utolsó módosítás ideje: 2013-12-28 11:36:15