Állunk a Tiszánál
Állunk a Tiszánál. Mellőled
költözöm
a parti fákba, kő-mellvédbe,
a folyó lusta hullámaiba.
Lombok áttetsző zöldjéből
ragyogok
feléd. Ágaim között elbújt
madarak trillájával hívlak.
Simogat kavics-néma csönd:
ujjaim
játszanak bőrödön, érzed
az önmegadó vágyak melegét?
Szellő hűsíti arcod, ám
hirtelen
szoknyád alá szökik, felkacagsz.
Arcod ilyenkor elragadó!
A Nap verejték-aranyat
csurgat rá,
kúszó gyöngyök. Kő árnyékból
repedés-kígyók sziszegnek.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2013-12-16 16:24:51
Utolsó módosítás ideje: 2013-12-16 16:24:51
