A megfoghatatlan

Mégsem olyan félelmetes,
amiről semmit nem tudhatok,
az ismeretlen tervein
lehet, teljesen kívül vagyok,

a testem úgyis elfedi,
ismét birtokba veszi a föld,
a lelkem megfoghatatlan,
lehet éretlen, akár a zöld,

és értéktelen valami,
ha rabságából kiszabadul,
amíg élek, használható,
csak én ejthetem addig rabul,

én formálom, fejlesztem is,
mint az emberi társadalom,
az embertelenségeket
tehetetlenül győzni hagyom,

az eszmét nem hibáztatom,
ha a nevében az ember öl,
a bele szorult ösztönök
halmaza, amely így „tündököl”.

Ha ember maradok, lehet,
hogy ez az ösztön legyőzhető,
s amíg a test rabja vagyok,
nem „gazdagodik” a temető.

2013-12-13






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-12-16 02:59:42
Utolsó módosítás ideje: 2013-12-16 02:59:42