Örök elmúlás

Az idő tiszta árnya leng
a hosszu út porán
Régi fénykép illatában alszol.

Szemhéjad mögött filmet vetítesz,
színtelent.
Féltve őrzött pillanatképek
volt szerelmek
elfelejtett álmok rajzolódnak újra.

Homokórába zárva szendereg
s folydogál megfoghatatlanul
életünk harmincezer szeme.
Megholt testek porba dőlnek
oly puhán, mint macska mancsa lép.

Kiscipőddel egykor lábnyomot követtél
óriásit
boldogságba tartót.

Majd te is leszel fénykép
arcodról a port
unokád gyermekujja törli le.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-12-02 01:16:06
Utolsó módosítás ideje: 2013-12-02 01:16:06