Verseim árvasága
Verseim sorsa már nem rám tartozik,
kihordom, s ha kell, megszülöm őket,
mozdulnak, mint a megfeneklett ladik,
ha kisodorja az ár a földet
alóluk, s félrebillennek, pihennek
a nagyon sok meg-nem-értés után,
valaha hódoltak a szerelemnek,
most önnön magukért szépek csupán.
Ha az olvasónak már nem tetszenek,
azért én őket meg nem tagadom,
mára mindegyik egy elhagyott gyerek,
csak árvaságuk fáj nekem nagyon.
2013-11-27
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2013-11-27 16:54:55
Utolsó módosítás ideje: 2013-11-27 16:56:10
