A barátság dala

Zongorahang szól. Elfeledett emlék.
Tegnapelőtt, ami volt még
holnapután marad-e?

Szárad a fű a mezőkön.
Zöld bizalom ring
úgy, mint fán a levél.

Itt leszek én, ha a bánat
felhőként szállna le rád,
és ha az aggodalom foga rágna,
itt leszek akkor is én!

Arcomon élsz: te mosoly vagy.
Így kacagó a világ!
Dallam születik valahol –
hallgasd, drága barát!

Nélküled elsárgulna a fű,
hullna a fáról a zöld bizalom.
Nem hagyod értem.

Rejtett emlék kézszorításban.
Zongorabillentyű-leütés.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-11-27 02:13:50
Utolsó módosítás ideje: 2013-11-27 02:13:50