A nemszeretem-napok

Jönnek a nemszeretem-napok,
kucsma, csizma és meleg kabát
kell annak, aki,  mint én vagyok,
mindent nagyobb félelemmel lát,

mint az egészséges fiatal
(olyan, akár én voltam egyszer),
nem kékült soha számra a dal,
ha hidegre váltott december,

és a Sztálin-kantáta zengett
a debreceni Csapókertben,
szegény apám csendet teremtett,
s én elhallgatni alig mertem

minden év legsötétebb napján
a kisdiák úgy lelkesedett,
piros rózsák nyíltak az arcán,
és éhezéstől lelki sebek.

Rozoga toldalék-épület,
egy húsz négyzetméteres lakás;
együtt ültük körbe a tüzet,
öten s a „proli-feltámadás”.

Így vártuk réges-rég a telet,
bizakodtunk rendületlenül,
éreztük, hogy másképp nem lehet,
mert akkor a kis szobánk kihűl,

éhen halhatunk, megfagyhatunk,
a sötétben a néprádió
bíztatott minket, hogy mi vagyunk,
akiket illet a földi jó,

jön a tavasz, s ha nem tüzelünk,
és nem kell villanyt gyújtani sem,
majd a jóisten lesz velünk,
és nem alszunk este éhesen.

2013. november 8.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-11-12 01:49:35
Utolsó módosítás ideje: 2013-11-12 01:49:35