Ha hátranézek, téged látlak,
ha előre, ott is te vagy,
csupán a mában gyűlik össze
a sok nélküled-pillanat.
Hiányod mind belőlem fakad.
S a könny.
Inkább ne is köszönj,
csak menj, szaladj,
nehogy lekésd magad,
mert végül itt ragadsz,
és meglátod bennem
saját arcodat.
