Versek közt élő szörny vagyok,
ijesztő küllemem az angyalok,
megmosolyogják.
Nyögök, prüszkölök, vonyítok.
Napot rég nem látott szemem,
versekbe temetkezem.
Koporsóm a tollbetét,
halálom pókháló,
két szívdobbanás közé kifeszítve.
Mindegy mit írsz,
csak ragadd ki magad a semmiből!
