Kenyércédulák / HÉTFÕ

Egy hatalmas, szürke gömböt láttam meg
a szürke ég alján, és elôször azt hittem,
hogy ufó vagy más titokzatos jelenség,
aztán amikor kiderült, van ez az irodalmi
gondolkodás, hogy a valóságtól függetlenül
kitaláljuk, mi mit jelenthet, és akkor az
olyan, mintha nagyon mélyértelmű lenne.

Hogy az valahogy te voltál, mert éppen
utaztál el, egy furcsa hold, hiány, mert mondhatjuk,
ha elmész, akkor minden hiányzik,
vagy hogy cserébe valami, egy ilyen szokatlan
és mindent betöltô a pályaudvar fölött,
de mások is vannak, szinte véletlenül,
és nem lehet tudni, hogy nekik mekkora.

Vagy honnan a reklám-hôlégballon,
mivégre, miféle mélységekbôl a félelem,
vagy talán hogy minden egész órában mégsem
egyedül birtokollak, hanem magamról is
a tévhitek, nagy szürkeség a mindenféle kis
színes lámpák és lidérces, kék kijelzôk
között elvegyülve, hogy helyben vagyunk.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.