- vagyok -




Várandósságban telnek a napok, mintha csak azt tudnánk,
hogy kik voltunk - késik a vagyok. Tegnapoktól reméljük
a jövőt, pedig nyakig állunk a mában, a magunkra szabott
kényelmetlen mindig új ruhánkban és, ha nem jön semmi,
kitalálunk ezer valamit, ha be sem kopogtatnak hozzánk,
beengedünk egy képzelt valakit, akivel megbeszélhessük,
a lakás milyen szép; az asztalon pohár, egy szék, sarokba
matrac, azon a pléd és minden nagyszerű így, hiába szűkös
a vacok - nem jár haza az én, hiszen folyton késik a vagyok.








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-09-30 13:06:54
Utolsó módosítás ideje: 2013-09-30 13:06:54