Kenyércédulák / KEDD
Ez a test. Majd csak a fájdalom.
Vagy egy másik, a tiéd, ha vagy,
úgy akkor az enyém, vagy nem is annyira
másik, vagy az enyémben semmi másik,
csak én, és a tiédben sem én.
Mégis a fájdalom, az külön,
mi is külön, s ahogy együtt arról mégis
ez a test ad valami igazolást,
mint egy fájdalom, amikor már hiába,
mert utoljára az enyém, és én vagyok és mindenki.
Vagy te vagy, és én azzal is,
hogy csak legyél, mindig először ezek
a pillanatok, és azokból is külön
mennyi, hányféle test egyedül
és örökre. Vagy veled egy véletlen.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
