A tér mappái



Egy mozdulatlan tér.
Konkrét és mobil,
bárhova
átgondolható.
Háztömbök körben, fák,
bekerített virágos részekkel.
Macskakövek,
füvek. Kutyapiszkok,
csikkek, egyéb szemetek.
Felül az ég hol tiszta kéken,
hol felhőalakzatokkal.
Emberek jönnek, mennek,
képek ezre villan
a mozdulatlan levegőben.
Nézd nyugodtan,
úgyis mindig letörli
a világos mappát –:
lapoz az éj.

Leülsz az egyik kőre, padra.
Derengsz magadban.
Egy idő után
szinte látod
a mindent elnyelő időt.
Kéretlenül
és azonnal súg
belülről a tudat:
nem tehetsz semmit,
meg nem állíthatod,
de az éjszakában történnek dolgok.
Összecsukódik a sötét mappa -:
lapoz a nap.

A tér fókuszai vagyunk,
mi tartjuk a teret.
A tér nem vált át,
sem meg minket.
Szemünk vált képeket.
Pillanatokban
lapoz a nyüzsgés
hajnalban, délben,
alkonyatkor.

Ez a művész szüli egyre
alkotásait, nem örökít,
nem exponál –
mire is menne vele?!
Egy kövön ülsz.
A leterhelt, megfigyelt kő
szőrösödik,
bokádig ér zöld szőrzete,
s lassan mohával
lesz tele.

Utcák nyílnak a térbe,
emberek jönnek az utcákból.
Titkon ismerősre figyelsz.
Az egyik mintha
Petőfi lenne -:
vágyaid
lejátszott negatívok,
érzelmek tűzijátékok -
lapozható lelkek
mappája.

Két férfi siet át
a téren, siketek,
elmondják egymásnak
gyors kézszavakkal
láthatók szándékaik.
(E rövid képsor, másolatban,
a külön mappába elmentendő!)
Visszavesszük
a félretett mappát.

Egymáshoz bújt hajléktalanok
egymás közt csereberélnek
talált kincseket:
bor, kidobott kenyér,
ciginek csikkek.
Megbeszélnek ezt azt
a bevált
túlélési
stratégiákból -:
újabb  mappát
lapoz a nyomor -.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-09-18 20:22:38
Utolsó módosítás ideje: 2013-09-18 20:22:38