Szeretem a festészetet

Szeretem a festészetet, szeretem az illatát.
A festék súlyát. Az ecsetek karcsúságát.
A terpentint. A vak rámát. A fenyőt.
A vásznakat. Szeretem akik előttem jártak.
Szeretem az állványokat.
A modelleket.
A palettákat.
A múzsákat.
A fényeket.
Szeretem azokat is akik bele őrültek, vagy megvilágosodtak általa.
Akik vásznon feszítették magukat keresztre.
Szeretem a naivakat a meg nem értetteket.
Szeretem a sikereseket.
Rossz kép nem létezik, ha ember csinálta!
Én szeretném a legmagasabb szintet elérni.
Csak így van értelem, nem a formát a fényeket.
Hanem az anyagba zárt érzéeseket vissza adni.
Még jobban mint valójában.
Hidegebben az acélt.
Forróbban a testet.
Félelmetesebben,
A meghalni születő életet.
A poklon keresztül megszeretni az Istent, magát!
A művészek művészéét! Magával a teremtővel beszélgetni.
Szavak nélkül tisztábban, érthetőben.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-08-23 12:58:02
Utolsó módosítás ideje: 2013-08-23 12:58:02