Az új füzet
Új füzetbe írom újabb versemet,
a vers csirája a földből kinőtt,
örömében még az isten is nevet,
mindent elolvas már írás előtt;
ő az isten tudja, mire gondolok,
úgy irányít, hogy észre sem veszem,
én vagyok a türelmetlen és konok,
és rajta kívül senki sincs velem,
versíráskor félelmetes a magány,
a végtelenbe belerévülök,
tudom, vannak köröttem, de valahány
csak vacog velem, s egyedül ülök
az ágy szélén, térdemen az új füzet,
a tollam tele tintával, nosza
írni és feléleszteni a tüzet,
fellobbanhat az isten homloka!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2013-08-12 03:44:57
Utolsó módosítás ideje: 2013-08-12 03:44:57
