Feltételesen
A végtelen soha nem lesz bonyolultabb,
hasonlóan, mint az atom és világűr,
ha nem tudom visszasírni már a múltat,
és a gondolat nem visszafelé perdül,
soha nem felejtem a jól megtanultat,
s végignyújtózhatok két nemlét határán,
bátran simogatok simára gyalultat,
s félek, ha fájdalom biztonsága vár rám,
mert majd valamire mindig számíthatok,
hogy fájni fog nagyon a megmaradt élet,
s ha mégis jöhetnek önfeledt holnapok,
amelyek csak bennem érhetnének véget,
kaphatnék egy kevés jót még a világon,
megehetnék mindent, amit megkívánok,
magamat naponta négyszer nem szurkálom,
s nem írhatják fölül életem az álmok.
2013-08-11
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2013-08-12 03:28:20
Utolsó módosítás ideje: 2013-08-12 03:28:20
