Korona fejszeélen

Léleknyi csönd, teremtett lélek, ne higgyétek, hogy  
kegyelmet kérek. Télben, déröklű iszonyatban,          
szívemig fölérő hamis fagyban kihullott                        
meséim  tejfoga, elborul hű lovam homloka.
Varjúláb tapod szűz havon, farkas jár a hold-
udvaron. Belesápadnak a vének, elkékül
az ajkakon az ének. Hittem nagytüzű tavaszban,
sorsot érlelő nyarakban:  villámaimon
jégből a nyereg, most az átok is gyönyörű lehet.
Otthonosak akik a télben,  próbálják koronám
fejszeélen!  Kidőlnöm nekem lehetetlen,
gyökerezem a szerelemben; szerelem végvára
védj meg — ne hagyd,  hogy kegyelmet kérjek.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-08-09 13:23:27
Utolsó módosítás ideje: 2013-08-09 13:23:27