Emlék töredék

Tulajdonképpen hálás vagyok,
és haragszom is egyszerre,
éjszaka emlékek fogságába estem,
hallottam egy lélegeztető gép hangját,
újra mosolyogni láttam egy embert,
akinek már nem emlékszem a nevére.
Ápoltam a kisebesedett száját,
láttam, hogy jött vissza az étvágya.
Bízott bennem és hitt a gyógyulásban,
a mosolya olyan volt akár a napfény,
míg a reményeit össze nem törték,
akár egy vérvételi üres kémcsövet,
Ő már csak álmában járhat,
éjjel könnyeket hullattam érte.
Valahogy szeretnék nevetést csalni,
reménytelenséget tükröző arcokra.
Akkor én is éreztem a boldogságot,
most úgy érzem magam,
akár egy összetört kémcső,
amiben kicsapódott a vérsavó.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-07-27 22:01:08
Utolsó módosítás ideje: 2013-07-27 22:01:08