este
a szobában lassan elúsznak a tárgyak
s a színek elkopnak mintha a valóság
csak restaurálni való festmény lenne
a sötétség már az ablaktáblákat ropogtatja
majd bezúdul elárasztva mindent
s mi úgy lebegünk a sötét vízben
mint két hajótörött
a másiktól várva a megoldást
a semmit vagy még egy korty levegőt
egyre fakuló testünket bámuljuk
hiába érintelek: víz folyik ki ujjaim közül
körülöttünk lebegő hajam helyett
hínárt markolsz
tévedünk
hisszük hogy megmenthetjük egymást
azzal ha megőrizzük
erősen nézel
erősen nézlek
arcod:nyitott könyv
vonásaid az estében elmosódó szavak
magamat betűzgetem orrod vonalából
szád ívéből
de magadban csak téged talállak
magamban csak magam
menthetetlenek vagyunk
fuldoklunk
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2013-07-19 23:33:01
Utolsó módosítás ideje: 2013-07-20 09:47:36
