Hárman a fülkében

Hárman a fülkében.
Az utastársaim egy mogorva húszéves
és egy magányos harmincéves.
Én a kihalt vagonfolyosót nézem.
A húsz az ablaknál zenét hallgat,
a harminc a fülkeajtó mellett olvas
egy álmosító cikket az oroszlánokról.
Aztán a húsz az, aki a két ablak közti
szellemvilágban az ugrásrakész éjszakában
a harminc vállára hajtja álmos fejét,
amin mintha a másik elmosolyodna. Elhagyjuk
a repülőteret, a felüljárót és a silókat.
Végül leszállunk mindahárman
és a vonat végül eltűnik mögöttünk
az éhes éjszakában,
mintha nem is lett volna.
Úgy megyünk haza,
mintha semmi nem történt volna.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-07-16 10:09:18
Utolsó módosítás ideje: 2013-07-16 10:09:18