Komor Zoltán : Tumoros felhők

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2844 szerző 38805 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK


 
Új maradandokkok

Vasi Ferenc Zoltán: Egzálás
Vasi Ferenc Zoltán: Árny-örökség XI.
Vasi Ferenc Zoltán: Introvertált
Filip Tamás: Egy nap
Filip Tamás: Ne így
Filip Tamás: Másik ég alatt
Vadas Tibor: Túlélő sztori
Ocsovai Ferenc: Börtönima
Valyon László: Alkony
Kiss-Teleki Rita: magamnak egészet
FRISS FÓRUMOK

Tóth Gabriella 2 órája
Tóth János Janus 1 napja
Farkas György 1 napja
Ocsovai Ferenc 1 napja
Filip Tamás 4 napja
Vadas Tibor 5 napja
DOKK_FAQ 6 napja
Kiss-Teleki Rita 7 napja
Karaffa Gyula 10 napja
Valyon László 12 napja
Gyors & Gyilkos 15 napja
Francesco de Orellana 16 napja
Pálóczi Antal 18 napja
Cservinka Dávid 19 napja
Szilasi Katalin 21 napja
Szakállas Zsolt 22 napja
Vasi Ferenc Zoltán 24 napja
Bátai Tibor 26 napja
Zsolt Szakállas 37 napja
Serfőző Attila 40 napja
FRISS NAPLÓK

 Bátai Tibor 1 órája
mix 2 napja
az univerzum szélén 3 napja
A vádlottak padján 3 napja
ELKÉPZELHETŐ 3 napja
Zúzmara 4 napja
fiaiéi 5 napja
Gyurcsi 7 napja
nélküled 8 napja
Baltazar 10 napja
Paricska. Életmű 16 napja
négysorosok 17 napja
DE MI LESZ A NOVELLÁKKAL? 17 napja
Janus naplója 18 napja
Játék backstage 18 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Komor Zoltán
Tumoros felhők

– a ct gépbe puskát bevinni tilos – figyelmeztetik a nővérkék
a vadászt
– ne féljenek angyalkák veszélytelen a golyókat már rég kioperálták – felel
az meg de egyikük sem érti a viccet
a vadásznak a kiműtött herék helyére puskagolyókat ültettek be
de az áttétek miatt vissza kellett járnia
otthon félve ült csak le a székre nehogy felrobbanjon a zacsija
valahányszor elélvezett a kinti fabudiban éles dörrenés hangját
lehetett hallani füst szállt fel
és holtan esett össze az erdőben néhány őz
– rossz híreim vannak – lobogtatta a kezében a doki a leletet
mire a vadász előkapta a puskáját és szó nélkül átlőtte a papírokat
efféle trófeákat gyűjt mostanság

némi gyakorlás után az ember megtanul másokért imádkozni
a tudományos rovat is megírta, hogy az öncélú imák rákot
okoznak a felhőkben
néhány angyal már a saját szárnyát legeli izgalmában
ott a hűvös ct gépben
az örök vadászmezőkre gondolva, ahol oly tehetetlenek lesznek
hisz az életben nem fogtak még a cuki kis kezükben puskát

a magukra hagyott őzek a vadász kőszobrát bálványozzák az erdőben
és szent ereklyeként őrizgetik testükben a kilőtt golyókat
ahogy az utcai telefonok próbálják felidézni a valaha leütött számokat
de már csak a kagylókba suttogott tengerzúgásra emlékeznek
kicsöng kicsöng a végítélet – gyertyák henteregnek a tűzben
hátha lángot fog a kanóc de az apokalipszis a közhiedelemmel
ellentétben hideg – akár a neonfény – akár a kézmeleget felejtő
hitetlen lovaglóostor
ami belefáradt már a lovak állandó ütlegelésébe
a sebek vonalai sehová sem vezető térképek

mentőkocsi a medvecsapdában
vijjog sebesülten az éjben – kórházba készült szállítani a rákos vadászt
ahol a pap végre eljegyzi a halállal de ebből sem lesz már semmi
– most már életben kell maradni nincs mese – biztatja a mentős
és rizs potyog zsebéből a lagzi talán tényleg elmarad
a ct gépbe szorult angyalok puskát ragadnak és rákos heréiket
lődözik az égbe

én istenem jó istenem ha hererákos lennél talán újra feléd fordulnék
de már nem emlékszem a megtanult imákra ahogy a telefon is
elfelejti a számokat ahogy a tokban felejtett hangszer sem emlékszik
a bartók szonátára pedig van még bennem is zene
ha egyszer megérintene a szikék éle úgy szólnék akár a hegedű

a tudományos rovat szerint a herezacskó végtelen és tágul
isten kiműtött heréi por-csóvát húzva robognak át a
galaxisokon készen rá hogy megtermékenyítsenek néhány távoli
bolygót
kicsöng kicsöng az őzekbe lőtt golyó
a kővé vált vadász telefonál a túlvilágról
ahol mozdulatlanok az állatok és már célozni sem kell
puskacsőbe suttogott bocsánatokat lődöz folyton
ha eltalál egy dögöt az életre kel és messzire szalad a fák közé

– hiába
aki szorgos már a holnapi bűneit is megbánta és egy lépéssel a végzete előtt jár
nincs is más dolga aztán csak követni a nyomokat amik a nyitott sírba vezetnek
a koporsó szűzhártyája átszakad s mindenki hagy maga után egy hegyoldalból kivájt követ
hogy legyen mit leszarni a madaraknak – fogynak tehát hegyeink lapossá válik a világ s
egyre távolabb kerül tőlünk az ég
így
senki sem gyógyítgatja már a tumoros felhőket
repülnek szabadon gondtalanul hogy meghaljanak valahol a horizont vonalán túl





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-07-12 13:37:03
Utolsó módosítás ideje: 2013-07-16 10:51:54


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2024-07-24 00:18   Napló: Bátai Tibor
2024-07-23 23:45   új fórumbejegyzés: Tóth Gabriella
2024-07-23 20:55   Új fórumbejegyzés: Tóth Gabriella
2024-07-22 22:21   Napló: Bátai Tibor
2024-07-22 13:48       ÚJ bírálandokk-VERS: Kiss-Teleki Rita lehet mindenkinek
2024-07-22 13:14   Új fórumbejegyzés: Tóth János Janus
2024-07-22 12:58   Új fórumbejegyzés: Farkas György
2024-07-22 11:48   új fórumbejegyzés: Ocsovai Ferenc
2024-07-21 20:22   Napló: Bátai Tibor
2024-07-21 12:57   Napló: mix