Csak a magas ég

Másnak gyakran megbocsátok,
magamnak soha,
rajtam duplán fog az átok,
mint a mostoha
gyermeken a büntetés, ha
igazságtalan,
ha megsimogatják néha,
az is céltalan,
mert rájön, hogy nem hibázott,
mégis büntetik,
nem szereti a világot,
amelyben verik.

Gyermekkorom s a szegénység
egy és ugyanaz,
tőlem az is nagy merészség,
látom, az „igaz”
nem lehet soha az enyém,
talán a „talán”,
versem úgy lenne költemény,
ha javítanám.
Túl sok időm telt el ehhez,
nem maradt elég,
engem többé fel nem fedez,
csak a magas ég.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-07-08 09:02:14
Utolsó módosítás ideje: 2013-07-08 09:02:14