a bálvány

mindig ott állt a középpontban
a csodálat pókhálójába ragadva
egy szót sem szólt mégis megértettük
(szolgalelkűségben egymást megelőzve
zsongtuk körül)
örültünk ha hazugságait igaznak éreztük
s a tiltott gyümölcsöt bátran megehette
csodáltuk szépségét erejét és eszét
(kit érdekelt hogy csúf buta és erőtlen)
a miénk volt mindenestől
arcvonásainkat súlytalanul hordta
aztán harmadnapra meguntuk
(mint szeszélyes gyerek tavaszra
a karácsonyi játékot)
félredobtuk és közönyösen néztük
ahogy a nagy pók a közelébe ereszkedik






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-06-09 00:56:18
Utolsó módosítás ideje: 2013-06-10 10:30:01