Konyhakész papírsárkányok
a papírsárkányokat összefogdossák és az
éttermekbe szállítják a konyhában csorog vérük
papír-bőrükből készülnek errefelé az étlapok
s ha betévedsz egy ilyen helyre felhőket rendelhetsz
a randevúra hívott lánynak
majd átnyújthatsz neki az asztalfölött egy kagylót
ami unottan gyűrűt ásít az arcába
amit ha elültettek és locsolgattok glóriává növi
ki magát - s akkor már mindenetek van
felhő és glória - a papírsárkány pedig szárny nélkül
is repül - éjszaka rózsaillatot áraszt testetek hisz
egy kiadós dugás után mindenki szent - a nyaraknak
nyarak dőlnek mint a dominókockák és kiültök a kertbe
az égről fogott papírsárkányokat sütögetni
lángokba csöpög a felhők sercegő zsírja
étteremekbe járnak - a csillár körül röpködnek
az étlapok míg a konyhán bárdokkal nyesik le a
kisgyermekek kezét - csak az ő ujjaik képesek bármit is
rendesen az égbe ültetni - mi már felnőttünk és egyfolytában
várjuk csak a pincért - képzeletben ismét anyu és apu főz
valamit - nekünk csak az a dolgunk hogy üljünk - ezért is
járunk ide - de a bajszos pincér szokás szerint sehol
a tenger mélyére merült bedugdosni a kagylókba
a napsugárból hajtogatott gyűrűket - míg várunk egymásba
tetováljuk sérelmeinket
költő költő egy légy került a versembe
szárnyait hátunkra ragasztjuk és izgatottan körbe dongjuk
a tányért - halott rózsák nyárkörettel - étvágyunkat az se
űzi hogy az asztalok közben a földre szarnak - lesütjük
szemünket s boros poharainkban domboldalakat látunk
gyerekek szaladnak a magasból arcukra vetül a papírsárkányok gyémánt alakú árnyéka
átsuhan rajtuk mint a meg nem élt napok kísértete majd
tovaszállnak s a távolban lelövi őket a pincér gombjaival megtöltött
puskájával - nyitott ruhában áll ott s megígéri hogy holnap is
kapunk tőle ebédet ha jól viselkedünk - de mi olyan rosszak vagyunk
kiülünk hát a kertbe és sírva fakadunk
könnyeinktől kialszanak a lángok arcunkon ott marad a
kerti tűz levakarhatatlan árnyéka ezután fekszünk csak ágyba hol betakar
minket a légylábakból szőtt bajszú pincér - mesét olvas
egy étlapból s csókot lehel homlokunkra - simogatja bőrünket a sok-sok ízelt láb
nyarak nyarak készülnek sülnek - szerelmes párok rohanják meg
az éttermeket s felfalják az asztalokat is - domboldalakat rendelnek
parkokat és padot - arcukon a félre sikerült dugások árnyéka - gyerek
ujjakból görbített gyűrűkkel fizetnek - a konyhába zárkóznak és most is
aprítják egymást - kigombolják a testet - étlapjaikat röptetik hátha
rendel odafenntről valaki
valamit tőlük - nyarak készülnek itt nyarak készülnek
tovaszállunk az égen s valaki gombokat lő belénk - árnyékunk érintésétől
megöregszenek a gyermekarcok - a régi étlapok kísértetei - napról napra
kisebb a kínálat itt
az étteremben
ülünk a széken pincér jön feltekeri glóriáink izzását
rózsaillatot árasztunk a fickó kigombolja ingét az étlapot
szőrös mellkasára tetoválták
pincér pincér gyermekkori énem ott kering a kihozott levesben
ott úszkál és keresi a felhőgaluskák közt elvesztett papírsárkányt
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2013-04-30 16:04:46
Utolsó módosítás ideje: 2013-04-30 16:04:46
