Teasellők

a hullamosók előmásznak a párna tollai közül majd locsolni kezdik a homlokomat
hajszálaim között soha le nem írt szavakat temetnek s hullajtják rá sós könnyüket
a vödörben ülő sellők
olykor pincér érkezik és forró teát önt rájuk majd szalad mert már hallja
ismét sípolnak azok a kérlelhetetlen kannák - itt folyton csak tea készül
a gyufák elszenesedett végéből főzik vagy a zsebben elrozsdásodott fillérekből
tudod vannak pénzérmék amik valahogy éveken át az ember kabátjában maradnak
ezek valójában a szemek amin át a kísértetek figyelnek minket
vagy a vödörben ülő sellők pikkelyei amivel megvásárolhatod az angyalok
könyvlapok közé szorult lélegzetét

fényesednek álmaim - remek munkát végeznek errefelé a körömnyi hullamosók
először csak elhalványul majd el is tűnnek kezeik között
az emberek hajszálfinom körvonalai
hiába is rajzolnád fel magad az égre egy zongora sötét billentyűjével
könnyen lesikálnak onnan is ezek a fickók
a sellők könnyeivel a sellők könnyeivel amivel megtelnek a kannák s
éjfekete tea fő bennük
amivel leöntjük ruhánkat hogy illő legyen az agytekervényeikben zajló temetésre
nincs űrmérték ami kifejezné
a ki nem mondott szavak szélességét vagy súlyát
vagy hogy hány gyászhuszár bírja el pontosan a csöndet
annyi biztos csak
hogy az álló csónak a hullámoknál is könnyebb
és az evezők elhervadnak ha nem kapnak vizet

hiába a sellők csak az utazók nyomába szegődnek
képtelenek mit kezdeni az egyhelyben toporgókkal
de reggelente ott úszkálnak a gőzölgő bögre alján
és szobrokat faragnak
a teába dobott kockacukrokból

a pincér most zsebében csörgeti elgurult tekintetünket
rozsdás aprópénz amit sorban a fütyülő kannákba dobál
bizony
rendületlenül sípolnak azok
gőzükben eltévednek örökre az ujjak
amik az ébrenlét hárfahúrjait készültek
megpendíteni





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-04-15 00:04:35
Utolsó módosítás ideje: 2013-07-13 13:21:03