A partnerek
A gyermek, mint a jövő él velünk
az út végén, bizakodók leszünk;
kevesebb, ám szebb lesz, ami hátra
van még, s talán nem az elmúlásra
a születésre gondolunk velük,
ha gyermekünknek is van gyermekük.
Az unoka egy friss hajtás a fán,
ő szólít így, hogy szia nagyapám,
boldoggá tesz, mert gyorsan megszokod,
benne derül fel arcod, homlokod,
ha fáj néha, mert vénül a tested,
vásznadat üdébb színűre fested,
mert megkérdezte; hogy vagy, nagyapa,
vigyázz magadra: indulok haza,
és néhány parti sakkot játszhatunk,
mert mi már ketten partnerek vagyunk.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2013-03-18 07:18:23
Utolsó módosítás ideje: 2013-03-18 07:18:23
