Mórotz Krisztina : ÖBÖL

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2833 szerző 37358 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Petz György
  Gyermekkor, bérház emelet
Új maradandokkok

Petz György Károly: Nézetek
Petz György: Szövegrom
Konta Ildikó: önarckép
Vajdics Anikó: A hit végjátékai (első)
Albert Zsolt: Eledeldal
Tóth János Janus: sár
Tálos Barbara: Berlin
Tóth Gabriella: Elszórt morzsák
Ötvös Németh Edit: Komor délután
Valyon László: Lótuszevők
FRISS FÓRUMOK

Nagyító 7 órája
DOKK_FAQ 15 órája
Gyurcsi - Zalán György 16 órája
Konta Ildikó 1 napja
Tóth Gabriella 2 napja
Vajdics Anikó 2 napja
Wesztl Miklós 3 napja
Gyors & Gyilkos 3 napja
Szokolay Zoltán 3 napja
Albert Zsolt 3 napja
Tóth János Janus 4 napja
Kosztolányi Mária 4 napja
Szilágyi Erzsébet 5 napja
Tálos Barbara 6 napja
V Varga Zoltán 6 napja
Valyon László 6 napja
Tamási József 7 napja
Karaffa Gyula 7 napja
Ötvös Németh Edit 7 napja
Petz György 8 napja
FRISS NAPLÓK

 Minimal Planet 6 órája
Vezsenyi Ildikó Naplója 6 órája
az utolsó alma 6 órája
Hetedíziglen 6 órája
EXTITXU-UXTITXE 7 órája
Vendég 8 órája
történések 9 órája
Gyurcsi 9 órája
argumentum 11 órája
Ötvös Németh Edit naplója 12 órája
nélküled 13 órája
mix 2 napja
Így írtok én 2 napja
leállósáv 3 napja
törmelék 3 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Mórotz Krisztina
ÖBÖL

csak a kezemben kellett volna bíznod
de gúnyoltál vékony hangon: tengerpart? akvarell? öböl?
abból a porba fúlt nevesincs faluból?
ahol az ökörvérszagú fahíd korhadt deszkái alatt
kövér unkák kuruttyolják a poézist és esténként
a nap is csak úgy ereszkedik a vízbe
mintha hájas szakácsnő fürdene műszak után a főzőüstben

nyugodt maradtam az én tavaszom ez
nagy fehér ruhák lepedők abroszok száradtak a kertben
ott állok mögöttük összecsukott festőállványommal
és már látom a napsugarak egyre élénkebb villódzásaiból összefércelt fürdőlepedőt
amit feminim ívű öblei elé kap
szemérmesen a halhatatlan tenger
nehogy meglásd: nélküled játszottam

citromsárgába váltott aztán hirtelen lilába a víz
és a partot tarka anemónák hada csillagozta össze
nem tudhattál róla hogy mégis neked szánom e tűnő pillanatot

bronzhajamba temette magát a nap
padok támlájára különös karcokat
neved betűit véstem (nem csillagot)
másnap hajnalban is ott álltam mezítláb
szám szélén fűszál kezemben paletta ecset

minden titkom megtudtad
de már ezt is hiába hiszed







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-03-08 10:47:10
Utolsó módosítás ideje: 2013-03-08 10:47:10


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2020-09-25 22:55 furim
2020-02-26 09:25 lista
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2020-10-21 23:36   Napló: Minimal Planet
2020-10-21 23:08   Napló: Vezsenyi Ildikó Naplója
2020-10-21 22:59   Napló: az utolsó alma
2020-10-21 22:51   Napló: az utolsó alma
2020-10-21 22:49   Napló: Minimal Planet
2020-10-21 22:23   Napló: EXTITXU-UXTITXE
2020-10-21 22:13   NAGYÍTÓ /vajdics:olvasat/
2020-10-21 21:37   Napló: Hetedíziglen
2020-10-21 21:37   Napló: Hetedíziglen
2020-10-21 21:36   Napló: Hetedíziglen