Legújabb versem


Nem tudom meg miért ne legyek kíváncsi,
az istenek titkát talán kifecsegném,
akiben hihetnék, ne legyen akárki,
ne legyen transzcendens, mert azt úgyse hinném,
földhözragadt vagyok, álmomban se szoktam
röpködni kémények és a felhők fölött,
pegazusom a porban poroszkál gyakran,
nem vagyok szép fiú, sármór, jól-öltözött.

Gyermekkor nyomora, embertelensége
beletaposhatott volna a mocsárba,
ám mesehős lettem, olyan stréber-féle,
apával, anyával voltam félig árva.
Nekem ez az élet nem ígérhetett mást,
csak vért, verítéket, megvetést, keservet,
a szentjeink közül leginkább Szent Tamást,
akit legelőször megismert a gyermek.

A megváltás csodájában részesültem;
nem tévesztettem össze a keresztutat
az útkereszteződéssel; felhevülten
is láthattam, merre menjek, merre mutat
jó irányt a sorsom, ne tévedhessek el
olyan magasságban, ahol már nem értek
semmihez, és ott csak egyedül vesztegel
velem a vonatom, és egyedül félek.

Aki önerőből lett valaki: itt van,
Itt bizakodom a szép Magyarországon,
nem lettem hívővé, se Lenin, se hittan
nem kísértett soha, sohasem a három
kívánság, aranyhal nem volt a barátom.
Most is itt kucorgok az ágy szélén, írom
legújabb versem, szétfolyik a papíron.









Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-02-11 08:26:52
Utolsó módosítás ideje: 2013-02-11 08:26:52