Az Olvasóhoz
Megnyitottam az álmok kicsiny boltját;
veszteséges, mégis szép az üzlet.
Pénzért üveggyöngy, vérerekből holtág,
békés tópart, hogyha épp elűztek.
...és csak az Isten látja, milyen foltos
égtakaróra raktam könyveket,
míg a hajnali, rideg harmat hullott,
és reszkettek a szivárványhegyek.
...és csak Te látod talán, milyen fontos
munka ez, s egyben milyen hasztalan:
fényből falat rakni neked untalan.
Görcsös két kezed soraimra bont most;
vers leszek, tégla, és ha vége van,
azt hiszem, ingyen kiadom magam.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2013-01-17 12:59:31
Utolsó módosítás ideje: 2013-01-17 13:05:54
