Jelek



Meggörbült felkiáltójelek
a hideg sínekre fekszenek,
testüket a kín görcsbe rántja,
kérdőjelként néznek a világra.

A jel, ami tegnap kérdezett
mára  pont, s a pokolba érkezett,
hol semmivé olvadnak a pontok
szavaim, mint halott porontyok

lebegnek lelkem fagyos tengerén,
mint ezernyi  megnémult szirén.
Közöttük egy emlék, süllyedő hajó
keresztet formáz egy maréknyi szó,

majd a csend  elhaló örvényre ül,
üres holttengeren a semmi feszül,
hol nyugszik a nap, ébred a sötét,
játszik a sort, egy élet a tét.








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-01-17 10:47:44
Utolsó módosítás ideje: 2013-01-17 10:47:44